Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Wass-maraton

"Minden talajban megterem valamiféle virág. Minden napnak van valamilyen öröme. Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt."

/Wass Albert/

wass.jpg

 

Wass Albert-felolvasás

 

szerte a Kárpát-medencében,

3. alkalommal Püspökladányban

    2016. február 26-án, pénteken 1730 órától
február 27-én 02 óráig

a Püspökladányi Református Egyház gyülekezeti termében.

 

Szeretettel várunk minden felolvasót és hallgatót egyaránt!

 

Szöveget igény szerint biztosítunk. Lehetőség lesz óránként bekapcsolódni vagy elmenni. Előzetes jelentkezést – hogy a beosztás időben elkészülhessen – február 19-ig kérünk az alábbi elérhetőségeken.
E-mail:
erossisk@gmail.com                            Tel.: 54/610-895

 

Szervező:

Erőss Lajos Református Általános Iskola és a

Püspökladányi Református Egyházközség gyülekezete

 

Pelláné Ábrám Anikó                                                         Biróné Szabó Brigitta

 

..................................................................................................................................................................................................

„Negyed maraton”

 – Egy hatórás Wass Albert-felolvasás naplójegyzeteiből –

Püspökladány, 2014. február 21.

 

17:30 – 18:00

Kisfiammal megérkeztünk a református gyülekezeti terembe, elszántan, lelkesen, Wass Albert-kötetekkel a táskánkban… Hiába volt hosszú a hét, és péntek esténként már mindig nagyon fáradtak vagyunk, most még hagytunk annyi erőt, hogy teljesítsük a célt: hat órán keresztül szóljanak Wass Albert művei.

A bejáratnál gyújtott fáklya fénye figyelemfelhívó és szívet melengető is volt egyszerre, jó helyen járunk, idetalál mindenki, aki erre az estére várt.

A segítők már megérkeztek, fő a tea, asztalon a pogácsa, helyére kerül az utolsó szék is. Lassan érkeznek az első felolvasók, hamarosan kezdünk. Milyen jó tudni, hogy most világszerte 48 helyszínen készülnek ugyanerre…

Egy kis visszatekintés: az utolsó pár napban betelt a felolvasásra jelentkezők táblázatának minden rovata. Nagy öröm ez, hiszen ez azt jelenti: nem vagyunk egyedül, sokan szeretik Wass Albert írásait, és velünk tartanak ezen a „hosszú távon”. Jó érzés, hogy tanítványaim is bekapcsolódnak, minden órában jönnek majd olvasni az „Erőss-gyerekek”, nemcsak a felső tagozatból, hanem a kisebbek is. A gyerekekkel jönnek szüleik, és olvasnak pedagógusok, gyülekezeti tagok, hozzátartozók is.

 

18:00 – 19:00

Rövid köszöntő után együtt énekeljük a Himnuszt és a Székely Himnuszt – úgy, ahogy a többi helyszínen is –, és ezzel kezdetét veszi Püspökladányban is az első Wass-maraton. (Igaz, idén még csak „negyed távon”.) A kezdeményezés ladányi meghonosítója, lelkészünk, Pelláné Ábrám Anikó Wass Albert életútját ismerteti, majd gyülekezetünk tagjai kezdik el a felolvasást.

Három gimnazista lány Wass Albert megzenésített versére a magyar lobogó színeit idéző kendőkkel táncos koreográfiát mutat be. Meghitt pillanatok ezek: próza után vers, majd zene, tánc – a művészetek teljes egységben, egy helyen… az összetartó kis közösség ereje erősíti nemzeti összetartozásunkat is. És a folytatásban az egyik vers éppen A láthatatlan lobogó…

Ebben az órában jött el a legfiatalabb felolvasónk, egy másodikos kislány, szemében csillogással kezdi felolvasni a versrészletet, amit magával hozott.

18:45-kor a szervezők kérésére minden helyszínen elhangzik Wass Albert Üzenet haza című költeménye, ezzel is segítve a résztvevő közösségek egymásra hangolódását.

 

19:00 – 20:00

Kezdetét veszi a második óra. Érkeznek az újabb felolvasók, egy édesanya a lányával, egy másik pedig a kisfiával, és persze vannak, akik az előző órából is velünk tartanak. A mesék birodalmában járunk: erdők, tavak, manók, tündérek, angyalok között. Hallunk a legnagyobb kincsekről, amit az Isten az ember számára megteremtett: jóság, szeretet és békesség. Felhangzik a kérdés: „Te látó-ember leszel, ugye?”, a válasz pedig mindenkiben megfogalmazódik. Ismét az erdő világában maradunk, meghallgatjuk a mátyásmadár és az őz meséjét.

Belekezdünk a nagy sikerű regénybe, A funtineli boszorkány első kötetébe, legendás alakokról hallunk: Tóderik és Szőrfülű, várjuk a folytatást...

Nagyon gyorsan peregnek a percek, ismét itt a rövid pihenő ideje, szünet következik. Már a folyosón várakoznak az újabb felolvasók.

 

20:00 – 21:00

Újból lelkes olvasók érkeznek izgalommal telve: anyukák, gyerekek, egy testvérpár is, akik együtt mesélnek az erdőről. Egy másik felolvasóval a magyar mondavilág kincseit elevenítjük fel, Emese álma pedig nem tesz minket álmossá, sőt, élénken figyelünk A funtineli boszorkány folytatására. Ismét következik egy népszerű regény (a Nagy könyv szavazáson a 14. helyen végzett): Adjátok vissza a hegyeimet! Ketten is ebből a regényből olvasnak, az előszóval kellő nyomatékot kap a címbeli kérés… keserűség, lemondás, kétségek … de a szemrehányás hangjait is halljuk…

 

21:00 – 22:00

Ahogy telik az idő, egyre népesebb az olvasók tábora, az örömöm is nagy. Tudom, hogy későre jár már az idő, mégis vannak, akik a zeneiskolás „FarsHangról” érkeznek ide, hogy a fáradtság ellenére, a felolvasás örömét átélve megosszanak velünk egy újabb regényrészletet, mesét. Vannak, akik pedig hallgatni jönnek… milyen jó, hogy sokan vannak, aki hallgatják a felolvasó gyerekeket, felnőtteket, hálát adhatunk azért, hogy van kihez szólni, van kinek átadni Wass Albert „örökségét”.

Ebben az órában is változatos témájú olvasmányok következnek: a mondavilágból a vérszerződés történetét hallgatjuk meg, és befejezzük az erdő meséjét. A karácsonyi mese megható sorai sokunk szemébe könnyeket csalnak. A Csabából felolvasott részlet pedig az iskolaépítés rögös, „köves” útját tárja elénk: nehéz, küzdelmes feladat, de az áldozatot vállalni kell.

 

22:00 – 23:00

Még mindig vannak, akik kitartanak velünk az előző órákból, és ismét jönnek olyanok is, akik ebben az órában nem olvasnak, de meghallgatják a felolvasókat. Egy újabb család érkezik, ahol mindenki könyvet tart a kezében, milyen jó látni így, együtt őket. Először mesét hallunk a kék hegyekről, a havas, téli hangulat után a tavak világába repülünk, megelevenedik a nádas, a szúnyogok, a békák, a tücskök, és mindannyian elfelejtjük szomorúságunkat…

 

23:00 – 24:00

Az utolsó órára is mennyien maradtunk (még két gyerek is), és még mindig érkeznek! Már látszik, hogy „kinőttük” a hatórás keretet… most kell ügyesen osztani az időt, hogy még mindenki szóhoz jusson, aki olvasni jött. A múlt árnya ismét megjelent a Valaki tévedett című elbeszélés felolvasásával. Igazságtalanság, védtelen emberiség, áldozat… ezek a gondolatok kavarognak bennem.

Aztán az egyik felolvasó A tizenhárom almafa című regénybe kezd bele. A sajátos teremtéstörténettel a székely nép kiválasztottságát ismerjük meg, majd a nagyszabású kezdet után leszállunk a földre, a főszereplő, Tánczos Csuda Mózsi erdős vidékére. És a regény kézről kézre jár, mindenki félreteszi a  hozott könyvet, és folytatódik a felolvasás a megkezdett regényből… A tréfás vadászcsel még a felolvasót is hangos nevetésre készteti, most olvassa először ezt a művet, és az író humora nem hagyja őt érintetlenül. Együtt mosolygunk, és elérkezünk az egyik fő történéshez, megvan a 20 jó növésű facsemete…

Az óra éjfélt üt, és még mindig hallgatjuk a felolvasót… nehéz letenni a könyvet… Azt hiszem, sokan találkoztak már ezzel az érzéssel, akik Wass Albert-regényt olvasnak.

Éjfél után néhány perccel a Szózat eléneklésével zárjuk a rendezvényt.

Jövőre folytatjuk a felolvasást!

Köszönet mindazoknak, akik eljöttek és felolvastak, meghallgatták a felolvasókat, akik végig kitartottak, és azoknak, akik segítettek a szervezésben, lebonyolításban, a vendéglátásban.

Köszönet az 50 résztvevőnek azért, hogy Wass Albert szellemi kincseit élővé tettük ebben a hat órában, az érzelmek széles skáláját élhettük meg ezen az estén, és tettünk valamit azért a célért, amit így fogalmazott meg az író-költő:

„Az legyen fontos számodra, hogy ki vagy, nem az, hogy mid van. Azokat tiszteld, akik építik a civilizált világ falát, még ha egyetlen téglával is. Védd az épületet azok ellen, akik le akarják rombolni. Mindnyájan felelősek vagyunk azért a világért, amiben élünk. Ki kell venni a részünket ebben. A fontos az, hogy egymás számára legyünk valakik, és az összetartozást munkáljuk. Ennek alapja a szeretet, barátság, elkötelezettség, amit megmutatunk a családért, közösségünkért, nemzetünkért és a népek nagy családjáért.”

Biróné Szabó Brigitta
magyartanár