Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Iskolánk névadója

Erőss Lajos élete és munkássága   ( 1857-1911 ) gyorfi-lajos-alkotasa.jpg

A tiszántúli református egyházkerület a Beszkidek ormától le a Vaskapuig több mint egy millió tősgyökeres magyar református lelket számlál, - majdnem annyi a népessége, mint a másik négy magyar református egyházkerületé együttvéve. Ennek óriási egyházkerületnek volt a papi vezére dr. Erőss Lajos püspök: egy Istentől nagy képességgel megáldott, kiváló férfiú, aki magas és díszes állásásban sok eréllyel, buzgósággal és sikerrel munkálkodott anyaszentegyházunk javára.

Született 1857. március 2-án Bihar vármegye Darvas községében. Szülei egyszerű emberek voltak, de gazdagok Isten félelmében és az ő kegyelmében, erősek a hitben és szeretetben s fogékonyak a tudomány iránt. Ilyen szülők mellett és család körében szívta magába Erőss Lajos a mély vallásosságot, törhetetlen hitet és gyöngéd szeretetet. Szülei látván az ő sokra hivatott tehetségét, tőlük telhetőleg mindent megtettek, hogy nagy embert neveljenek belőle. Mikor a falusi iskolát kijárta, bevitték a nem messze eső debreceni kollégiumba. Itt tanult azután 12 esztendeig. A gimnázium végeztével az érettségi vizsgálatot 1876-ban tette le kitűnő eredménnyel. Ezután a theológiára íratkozott be. Itt még inkább kitűnt eszével és szorgalmával. Osztályában mindig a legelső volt. Nemcsak tanárai, ezek közt a ma is élő és munkálkodó Balogh Ferenc, szerették és emelték, hanem tanulótársai is tisztelettel s ragaszkodással vették körül és egymásután megválasztgatták őt a különböző diáktisztségekre. Lelke már ekkor hatalmasan kezdte bontogatni szárnyait. Az ifjúság előtt megnyitott pályázatokon sorra aratta munkáival a diadalokat, melyek becsvágyát folyvást többre és nagyobbra sarkalták. A hittanszaki önképzőtársulatnak addig kőnyomatú közlönyét, mint szerkesztő, a nyomdában kezdette nyomatni és széles körben elterjesztette. A magyar irodalmi önképzőtársulat 40 éves jubileuma alkalmából megírta annak történetét, melyet aztán a társulat kinyomatott. Így nagy várakozást keltett fel maga iránt. Valóban nagyreményű ifjú volt, mikor theológiai tanulmányait 1880-ban befejezte.

A theológia végeztével 1 évig mint segédtanár működött a debreceni főgimnáziumban, majd széniorrá választották, mely kitüntetésben - tudvalévőleg - csak a legkiválóbb növendékeket részesíti a főiskola tanári kara. Ekként lett az ifjúság feje és vezetője. Figyelme most már a külföldre irányult, ahová az 1882-ik év őszén ki is ment, hogy tudományát szélesítse. Előbb a báseli, majd a berlini egyetemet kereste föl és ott hallgatta a kitűnő tanárokat. Tudományban gazdagodva jött haza külföldről 1883-ban, hogy itthon anyaszentegyházunk külső és belső építésére szentelje jeles képességét, erejét és megszerzett, bőséges tudományát. Földesen, Bihar megyében lett segédlelkész. Csak 8 hónapot töltött itt, de azalatt elfeledhetetlenül megkedveltette magát a hívekkel. Innen Dévaványára, az odavaló beteg lelkész mellé, ment helyettes lelkésznek. De ott még meg sem melegedett a helye, amikor 1884 tavaszán a kémeri egyház (az erdélyi kerületben, Szilágy vármegyében) rendes papjává választotta meg. Ebből is látható, hogy híre, neve már akkor messze eljutott. A kémeri lelkészi állást 1884 júniusában foglalta el s apostoli buzgósággal látott lelkipásztori tisztének teljesítéséhez. Eközben megüresedett a földesi papság s a hívek ritka egyértelműséggel és nagy szeretettel hívták meg lelkészüknek. Visszament tehát 1886-ban oda, ahol papi pályáját megkezdette. Itt töltött 7 esztendőt, mely alatt nagy arányú működésével nemcsak híveinek tiszteletét és szeretetét fokozta folyvást maga iránt, hanem szélesebb körben is mindenfelé elismerést keltett.
 
Ekkor vetette rá szemét a püspökladányi ősi, nagy és virágzó eklézsia s megválasztotta őt lelkészévé. Ide költözött tehát 1893-ban. Itt széles munkamező nyílt tehetsége és tudománya számára sok irányban s ő akarta is, tudta is értékesíteni szellemének gazdag kincseit. Az egyházban úgyanis, mint kormányzó, úgyis, mint szónok köztetszéstől kísérve munkálkodott. De emellett a hívek belső lelki építésére is nagy gondot fordított és mihamar gátat vetett az ott fellépő baptisták üzelmeinek. Egy széles körben elterjedt népszerű iratban ismertette és leplezte le őket 1895-ben. Ez az irata másfél év alatt két kiadást ért. Mindenfelé szétkapdosták. Egynéhány prédikációt is adott ki. A papi teendőket 8 ezer lelket számláló, népes gyülekezetében, templomban és templomon kívül, úgyszólván egymaga végezte.
Mindezek mellett szakított időt még arra is, hogy az irodalommal, a tudománnyal foglalkozzék s a társadalmi és megyei életben is szerepet vigyen. Folytonosan olvasgatta és tanulmányozta a magyar és német tudós hittani műveket. Így tette ismereteit mindig bővebbé és mélyebbé. A lapokban, főként a Debreceni Protestáns Lapban, egymásután jelentek meg nagy készültségről tanúskodó, alapos cikkei. Hogy eszméit a társadalom minden rétegébe bevigye, hosszabb ideig egy helyi lapot is szerkesztett Püspökladányban, ahol a nép jólétének emelése körül rendkívüli buzgóságot fejtett ki. Még nagyobb körre terjedt irodalmi működése 1898-ban, mikor a Debreceni Prot. Lap társszerkesztője lett. Ezt megelőzőleg 1896-ban egy füzet hittani tanulmányt adott ki Debrecenben. Köztársadalmi működésével úgy Püspökladányban, mint azon kívül is nagy tekintélyt szerzett. A városban fő-fő ember lett; az alsó-szabolcs-hajduvidéki egyházmegyében pedig tanácsbírói tisztében munkálkodott sikerrel és lelkes buzgósággal.
Ily sokirányú és sikeres munkálkodása közben érte őt a tiszántúli egyházkerület választása, mellyel a Tóth Sámuel halálával megüresedett dogmatikai vagy hittani tanszékre elhívta s noha ez az állás jóval kevesebb jövedelmet nyújtott neki, mint papi kathedrája, mégis elfogadta, hogy lelke hő vágyát teljesítse s az ősi kollégiumban a tudománynak élhessen. Elfoglalván tanári tanszékét 1899-ben, csakhamar élére állott, mint egyedüli szerkesztő, a Debreceni Prot. Lapnak s négy éven át minden fontosabb egyházi kérdésben hallatta szavát. Részt vett a Kálvin nagy munkájának, A keresztyén vallás rendszerének a Magyar Prot. Irodalmi Társaságtól kiadott fordításában, mint a fordítás egyik felülvizsgálója. Az 1905-ik évben adta ki legterjedelmesebb művét, az Apologetikát vagy a református keresztyén hitvédelmét, mely az országban, felekezeti különbség nélkül, mindenütt méltó feltűnést keltett. A vallások történetével és bölcsészetével foglalkozók számára lefordította németből 1906-ban a Zimmermann-féle "Buddhista katekizmust", mely az indiai Buddha vallását ismerteti azzal a céllal, hogy azt megkedveltesse.
Az 1901. évben a tiszántúli egyházkerület választotta meg tanácsbírájává. Végre 1908-ban ez az egyházkerület Kiss Áron elhunytával a díszes püspöki székbe ültette. Ugyanekkor a debreczeni egyház is egyhangúlag választott a meg lelkipásztorává. --
Alighogy elfoglalta a püspöki széket, nagyhatású püspöki látogatást tett 1909-ben a délvidéken, majd a genfi Kálvin-ünnepen vett részt. A genfi egyetem, érdemeinek méltánylásául, tiszteletbeli doktorrá avatta. Megkezdett püspöki látogatásait nagy buzgalommal és sikerrel folytatta tovább az 1910-ik évben, amikor a bihari és szalontai egyházmegyékben a nemzetiségek között szétszórt református gyülekezeteket kereste fel s a hívekhez mindenütt hiterősítő beszédeket intézett.
Sikeres püspöki látogatásai mellett egyéb nagy terveket is forgatott elméjében. Megkezdette a kormánnyal a tárgyalásokat a debreceni főiskolának egyetemmé, a legfőbb iskolává fejlesztése ügyében. Gondoskodni kívánt árról is, hogy a főiskola növendékei, akik idegenből mennek oda, úy legyenek ott elhelyezve, mintha otthon a szülei házban volnának.
 
Ilyen apostoli buzgólkodása közben csapott le reá hirtelen, váratlanul a zord halál, mint derült égből a villám, 1911 március 25-én. Gyors betegség támadta meg. Operációt végeztek rajta, de hasztalan. A kövér, hatalmas testű ember, aki életében sohasem volt beteg, alig egy hét leforgása alatt az enyészetnek lett martaléka. Betegsége kezdetekor szinte megérezte halálát s néhány sorban papírra vetette végrendeletét. Ez a végrendelet híven jellemzi az ő kálvini felfogását és puritán egyszerűségét.
Így szól u. i. többek között:
 
"Temetésem a lehető legegyszerűbb legyen. Mondjon felettem 10 percig tartó imádságot a püspökladányi lelkész. Több és másféle beszédet nem akarok. Gyászruhát és divatos fátyolokat én érettem senki is egy pillanatig ne viseljen, hasztalan koszorúkra ne költsön. Így legyen ! Ez az akaratom és mindenkitől elvárom, hogy azt tiszteletben tartsa. A Szentháromság egy Isten nevében. Debrecen, 1911. március 18-án.
 
Csakugyan végrendelete szerint temették el óriási, egész országra kiterjedő részvét mellett. Imádkozott felette Kiss Ferenc, püspökladányi lelkész, a nagytemplomban. Hamvait a püspökladányi temetőben helyezték nyugalomra s néhány szót mondott ott felette dr. Baltazár Dezső akkori esperes.
 
antik_konyv_dr_eross_lajos_reformatus_hittudomany__dogmatika__10693_3-jo.jpgKéziratban maradt egy töredék műve, a Református Hittudomány első része, melyet 1912-ben adott ki a Hegedüs és Sándor debreceni protestáns könyvkiadó cég. E munkája is növeli nagy érdemeit.
 
 
 
 

Erőss Lajos

Református püspök, 1899-től a debreceni teológiai akadémia tanára, 1908-tól a tiszántúli egyházkerület püspöke volt. 1909-ben a Kálvin jubileum alkalmával a genfi egyetem tiszteletbeli doktorává avatta.
Egyházirodalmi munkássága nevezetes, fő műve: Apologétika, (1905).

- Az 1881-82. tanévben a debreceni református teológia széniora.
- Az 1882-83. tanévben a bázeli és a berlini egyetemen fejezte be tanulmányait.
Egy évig gimnáziumi segédtanár, majd kémeri, azután földesi, 1893-99 között püspökladányi református lelkész.
1899-ben a debreceni főiskola teológiai tanárává választotta.
1908-ban a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke lett.
Püspökladányban számos alkotás, érdem fűződik a nevéhez.
1894-ben a földet követelő nincstelenek mozgalmát támogatta és kiverekedte, hogy a vallásalapítvány szakítson a régi gyakorlattal, ne csak nagy nagybérlőknek adja haszonbérbe a határt.
Így osztották ki az első kisbérleteket 1895-ben a Battonyáson. Ugyanezen évben kezdeményezésére két tantermes iskola épült.
1896-ban a református egyház régi, elnyűtt harangjait az ezredéves ünnepek alkalmából újakkal cseréltette ki.
Ő indított először Püspökladányban helyi lapot, a Püspökladány nevű közgazdasági, társadalmi és szépirodalmi kéthetenként megjelenő lapot, melynek szerkesztője volt.
Végakarata szerint a ladányi református temetőben temették el.
Az Erőss Lajos utcát 1913-ban három méter szélesen kikövezték, 1965-ben bitumen utat kapott.

Rettegi Istvánné Annuska néni szavai igazak Erőss Lajos életére, munkásságára:
„...aki életében hazáját és az emberiséget szolgálta, annak jó emlékezete megmarad. Hatóerő akkor is, amikor már csak egy maroknyi por.
A ráemlékezés tiszta lángot gyújt szívünkben, melyet ápolni, megőrizni és az utána következő nemzedéknek tovább adni minden püspökladányinak kötelessége.”

1990. november 4. Erőss Lajos református lelkész emléktábla avatása.
Készítette: Győrfi Lajos szobrászművész.
Avatta: Sipos Koppány Kadosa református lelkész.

 

A mappában található képek előnézete Névadónk